kettős erkölcsi igazság: a →kettős igazság felfogásának erkölcsi vetülete, mely szerint a konkrét (különös) helyzetben a lelkiismeret az általános erkölcsi normától függetlenül alkothat ítéletet. - A ~ elmélete az →erkölcsi autonómia igazolására született, s törvényes alapot szeretne teremteni az általános szabálytól eltérő kivételes megoldások számára. A ~ egy-egy szituációban fölmentést adna a törv. alól, s megengedné, hogy jó lelkiismerettel megtegyenek valamit, ami az elvont erkölcsi törv. szerint bensőleg rossz. Ezzel bizonyos esetekben létrejön egyfajta kettősség v. szembenállás az általában érvényes parancs és tanítás, valamint az egyedi lelkiismeret normája között, mely végső fórumként döntene a →jó és rossz kérdésében. Erre próbálják alapozni azokat az ún. „lelkipásztori” megoldásokat, melyek ellenkeznek a Tanítóhivatal tanításával, s igazolni az ún. „kreatív” hermeneutikát, mely szerint az erkölcsi lelkiismeretet nem kötelezi minden esetben egy-egy negatív részleges parancs. - A ~ tana felforgatja az Isten törv-e és az ember szabadsága között létező rendet, a lelkiismeretet megfosztja objektív mércéjétől és támaszától. Ezzel végsősoron elmagányosítja az embert, mert kivonja a minden közösség békéjét és egységét biztosító ált. normák alól. A lelkiismeret ítéletének ún. „kreatív” értelmezése csak a szabadság és a törv. igazságban gyökerező egymásnak megfelelése alapján lehetséges. **

VS 56.